11. feladat

    Egyszer csak hatalmas dörrenés törte meg a csendet, aztán egy újabb és egy újabb. Olyan volt, mint a mennydörgés, amit Ruby nagyon nem szeret, de ez még hangosabb volt és félelmetesebb. Villogott az égbolt, fura fényekkel és sokféle színben.

    „Mi ez a félelmetes hang? Honnan jön és miért kell, hogy ilyen hangos legyen?” Nézett Ruby körbe és bebújt a kanapé alá. Ott feküdt és ki sem mert onnan jönni. Olyan volt, mintha órák teltek volna el és ez az óra ólomlábakon járt volna. Nagyon sokáig tartott és hangos volt. Ruby a kanapé alól kukucskált és meg sem mert moccanni.

    Aztán egyszer csak vége lett. Mintha elfújta volna valami nagy szél az egészet. Még egy zene szólt az egész végén, amit talán ugyanaz a katonai zenekar játszott, aki a parkban járt délelőtt.

    Csend lett. Ruby szíve gyorsan dobogott, de lassacskán azért megnyugodott.