Nikolaj Alexejevics Melegszendvics
- Honnan jönnek ezek a csodás illatok? Kérdezte Nikolaj Alexejevics Melegszendvics a többieket.
Mindenki ott volt egy kupacban, az erdő széli faházban, amit még az öreg Alexej Alexejevics Melegszendvics épített a saját kezével. Tél volt, hideg volt, hó fedte be a hegy lábánál a tájat. Az illat pedig, amit mindenki érzett, semmihez sem volt hasonlítható. Egyszerre volt paradicsomos, egyszerre volt édes és sós.
Élt itt egy olasz, nem messze a gumigyártól, de az nem igazán főzött. Készen rendelte még a pizzát is. Az öreg Giuseppe már nem igazán mászkált sehova. Az egész életét a gumigyárban dolgozta le. Guminyúlás ellenőrző szakmunkás volt. Az összes gépet ismerte, ami csak az autógumi gyártásához szükséges volt. A ház körül, de még a ház nagy része is gumiból volt. A hosszú évek alatt volt ideje gumiból megcsinálni mindent.
- Ha nem tőle jön az illat, akkor honnan? Csak terjengett, nagyon finom volt és mindenki éhes is lett tőle.
Őszintén szólva ez olyan melegszendvics illat volt, de senki sem merte mondani Nikolaj Alexejevics Melegszendvicsnek, hogy neki van ilyen illata. Sőt, hogy igazából neki mindig is ilyen illata volt, csak ő nem tud róla.
Bárhova ment, mindenhol a finom húskrém és a sült sajt illatát lehetett érezni. Nikolaj Alexejevics Melegszendvics természetesen még sohasem evett melegszendvicset. Inkább a hamburgert szerette, meg a rántott csirkecombot.
Mígnem egyszer a köpcös Mikhail felállt és megszólalt.
- Nikolaj Alexejevics, hát magának van melegszendvics illata! Tudja ezt mindenki, csak nem meri mondani. Ráadásul paradicsomszószos és már kicsit túl is sült. - mondta félénken a köpcös Mikhail.
- Hej, ezt meg hogyan gondolja maga? Lehetnék rántott hús illatú, lehetnék almáspite illatú, vagy májashurka illatú. De, hogy éppen melegszendvics, azt azért már mégiscsak kikérem magamnak!
Azzal sarkon fordult, megsértődve és széles melegszendvics illatot húzva maga után kifordult a faházból, ki a hóba. Majd sértődötten elindult az öreg Giuseppéhez, aki éppen megrendelte az esti pizzát.
Mindenki ott volt egy kupacban, az erdő széli faházban, amit még az öreg Alexej Alexejevics Melegszendvics épített a saját kezével. Tél volt, hideg volt, hó fedte be a hegy lábánál a tájat. Az illat pedig, amit mindenki érzett, semmihez sem volt hasonlítható. Egyszerre volt paradicsomos, egyszerre volt édes és sós.
Élt itt egy olasz, nem messze a gumigyártól, de az nem igazán főzött. Készen rendelte még a pizzát is. Az öreg Giuseppe már nem igazán mászkált sehova. Az egész életét a gumigyárban dolgozta le. Guminyúlás ellenőrző szakmunkás volt. Az összes gépet ismerte, ami csak az autógumi gyártásához szükséges volt. A ház körül, de még a ház nagy része is gumiból volt. A hosszú évek alatt volt ideje gumiból megcsinálni mindent.
- Ha nem tőle jön az illat, akkor honnan? Csak terjengett, nagyon finom volt és mindenki éhes is lett tőle.
Őszintén szólva ez olyan melegszendvics illat volt, de senki sem merte mondani Nikolaj Alexejevics Melegszendvicsnek, hogy neki van ilyen illata. Sőt, hogy igazából neki mindig is ilyen illata volt, csak ő nem tud róla.
Bárhova ment, mindenhol a finom húskrém és a sült sajt illatát lehetett érezni. Nikolaj Alexejevics Melegszendvics természetesen még sohasem evett melegszendvicset. Inkább a hamburgert szerette, meg a rántott csirkecombot.
Mígnem egyszer a köpcös Mikhail felállt és megszólalt.
- Nikolaj Alexejevics, hát magának van melegszendvics illata! Tudja ezt mindenki, csak nem meri mondani. Ráadásul paradicsomszószos és már kicsit túl is sült. - mondta félénken a köpcös Mikhail.
- Hej, ezt meg hogyan gondolja maga? Lehetnék rántott hús illatú, lehetnék almáspite illatú, vagy májashurka illatú. De, hogy éppen melegszendvics, azt azért már mégiscsak kikérem magamnak!
Azzal sarkon fordult, megsértődve és széles melegszendvics illatot húzva maga után kifordult a faházból, ki a hóba. Majd sértődötten elindult az öreg Giuseppéhez, aki éppen megrendelte az esti pizzát.
Szerző: Dr. Mayer Virág
Közzétéve: 2022-03-16 09:41:57